Első búvárszemüvegünk olyan szomjúságot keltett a lelkünkben, amilyet nem lehet többé lecsillapítani, és amely egy életre a tengerhez láncolt bennünket. A gyerekes nézelődésből áttértünk a készülékes merülésekre, fényképezésre, filmezésre. Búvárfiziológiai tanulmányokba kezdtünk, hogy biztonsággal tudjuk mindezt tenni.

Mi az ördögnek mászkálnak maguk a tenger alatt?
Kérdik sokszor gyakorlatias embertársaink. Számukra ez a kérdés örök talány marad.

A földön az állatok és a növények lakta réteg igen vékony. A tengerekben viszont mindenütt lüktet az élet. Az élet tere ezerszer tágabb mint a miénk. De bármilyen csábító is a víz, mégsem a mi elemünk. A tengerre vonatkozó legcsekélyebb ismeret is csak verejtékes munka gyümölcse lehet. Hány merész elgondolás tört meg a tenger dühödt ellenállásán. A tenger szembeszegezi velünk a hideget, a nyomást, viharokat. A tenger felkutatása csak a technika fejlődésével párhuzamosan mehet végbe. A tengerek kora éppen most kezd felvirradni az ember számára, s ennek az oka az, hogy a szükséges feltételek már csaknem mind megértek. Az egyéni erőfeszítések és találmányok kevéssé siettetik az elkerülhetetlen haladást: Leonardo da Vinci lángelméjét meddőségre ítélte korának technikai fejletlensége. Egy modern irányzat azt hirdeti, hogy pusztán a technika eszközeivel, az ember közreműködése nélkül is minden ismeretet megszerezhetünk. Ez nyilvánvalóan nem így igaz! Ha az ember elhatározza, hogy meghódítja a tengert az ö aktív közreműködése, részvétele nélkül nem megy. A Mount Everest átrepülése pótolhatta Hillary merész tettét. Nem.

Miért akarja mindenáron megmászni az Everestet?- kérdezték egyszer Mallorytól.
Azért, mert ott van- hangzott az egyszerű válasz.

Mi sem tudunk mást válaszolni.

(Jacques-Yves Cousteau)